Éppen a Karácsonyi Kalandparkot kezdtük volna el a szepsi esketőteremben, amikor beállított Kevin. Kevin egy nyúzott inget, koszos régi farmernadrágot, piros kötött sapkát viselt és nagyon fázott. Azt mondta, minden éven ide húzódik Karácsony után. Kérdezte, esetleg velünk maradhat-e, csak figyelni ahogy mi együtt játszunk, -Nem fogok zavarni, igérem!-
Hát rendben, maradj Kevin.
Folytak a játékok, festményeken detektívkedtünk, több dologra próbáltunk figyelni egyszerre, kódokat fejtettünk meg, közben Kevin az egyik csapat része lett, beilleszkedett a közegbe.
Tábortűz alatt odaült mellém, és megkérdezte, esetleg taníthat-e nekünk egy játékot, amit még kisiskolás korában játszottak együtt a barátaival. -Persze, külön örülnénk neki!-
Kevin játszatott és az egész tábortűzi kör csak úgy szárnyalt. Nevetés, vidámság, felszabadult játék, egy együtt töltött délután végére szinte Kevin külseje is megváltozott. A ruhája tiszta lett, a bőre kisimult, a haja rendezett kontyban várta a következő dalt és játékot.
Befogadtunk valakit magunk közé, aki egyedül volt és boldogságot okoztunk neki csak azzal, hogy engedtük maradni. Sok-sok ember él egyedül, magányosan a világban, Kevin megmutatta nekünk, mennyi csodára képes a közösség ereje.
Boldog Karácsonyt mindenkinek!