A februárban megbeszéltek szerint megérkeztünk pénteken délután Jósvafőre, hogy felkutassuk a hely összes aranyát.

Előszöris be kellett szereznünk a szükséges szerszámokat, lámpást, abba olajat, prémet, szánt. Szerencsére mindenki nagyon ügyesen kereskedett, így elegendő eszközünk állt rendelkezésre a szombati küldetésre.

Reggel bemelegítettünk, viszont nem igazán tudtuk, merre is indulhatnánk el az aranyat keresni, így Tikó tanácsára őrsönként a faluban próbáltunk meg minél több információt szerezni a faluról, hátha ez majd segít megtalálni El Doradót. Egy régi aranyásó familiából fennmaradt térképen behelyettesítve a hiányzó számokat megtudtuk, hogy dél-nyugati irányba kell tartanunk. Először a patakot találtuk meg, majd benne az ARANYAT IS! Elfogyasztottuk az általunk készített parázson sült ebédet, megpihentünk, bajuszt készítettünk magunknak, hogy még a kinézetünk is egy igazi aranyásóhoz hasonlítson. Délután pedig az Aranyásó Szalonban kapcsolódhattunk ki. Este ellátogatott hozzánk a Kormányzó Úr is, akinek megmutattuk az általunk gyűjtött aranyat, amiről kiderült hogy hamis. Sikerült viszont a Kormányzó Urat meggyőznünk arról, hogy a szülőföldünk értéke nem a föld aranytartalmától függ, és nem tehetjük pénzé!

Az esti tábortűznél pedig kiscserkész ígéretet tett Smutny Erik, Kovács Norman, Fazekas Vivienn, cserkész fogadalmat pedig Nagy Gabriella és Haraszti Andrea. Örömmel köszöntjük őket!