2013. március 14-17. között Kolozsvárott került megrendezésre a Magyar Cserkészszövetség által szervezett külügyi képzés második hétvégéje, azaz a külügyi portya. Bár most kevesebben voltunk, mint a novemberben megrendezett budapesti első hétvégén, de a hangulat most is fergeteges volt.
Karaffa Adrival csütörtökön, vonattal indultunk el Füzesabonyba, ahol nyolckor már várt minket egy kisbusszal a többi résztvevő. Utolsó percekig vacilláltunk, hogy menjünk-e, mert a csapból is az folyt, hogy senki ne induljon el éjszakára autóval, mert nagyon nagy hóvihar van egész Magyarországon, de végül csak elmentünk. A román határig nekünk is szinte végig hullott a hó és 5 kilométerenként váltották egymást a felborult illetve kicsúszott autók az út mellett, de miután átértünk a határon már csak az eső esett. Hajnali háromra szerencsésen odaértünk szálláshelyünkre, az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület központjába.
Másnap kicsit késő, 10-kor ébredtünk és egy gyors reggeli után máris mentünk a városközpontba. Két őrsbe voltunk osztva (munkacsoportba) és két és fél órát kaptunk, hogy kitöltsünk egy feladatlapot Kolozsvárról. Bejártuk az egész központot. Megnéztük a Szent Mihály-templomot, a Mátyás szobrot, sőt az egyik feladat miatt a Babeș–Bolyai Tudományegyetem egyik épületében is voltunk. Háromkor találkoztunk a megbeszélt helyen és egy március 15.-i koszorúzáson vettünk részt. Ezután siettünk is vissza a szálláshelyünkre. Bár csak pár kilométerre volt a központtól, a "jó" utaknak köszönhetően kb. fél órát utaztunk. Ötkor vendégeink érkeztek - a Romániai Cserkészszövetség (Cercetaşii României) 4 képviselője: Cristi, Diana, Norbert és Alex. Egy gyors bemutatkozós játék után mind a két munkacsoport kapott két cserkészt, akiket (angolul) ki kellett faggatni öt témában. A mi csapatunknak a román cserkészet szakágairól, a lelkiségről/vallásosságról, az évközi programjaikról, egyenruhájukról és más romániai szövetségekkel való együttműködésükről kellett beszélnünk és jegyzetelnünk. Az én csapatom Cristit és Dianát kapta, akik nagyon készségesek voltak és egy csomót beszéltek. Néha elvesztettük a fonalat, de azért a nagyját megértettük. Nagyon sok érdekes dolgot mondtak. Megvacsoráztak velünk majd nyolc körül elmentek. Ezután minden csoport, kiképzőkkel együtt (a 13 cserkészből, 6 kiképző volt) kimentünk a városba megtapasztalni a kolozsvári éjszakai életet. Körülbelül fél tizenegyre vissza is értünk és percek alatt el is aludtunk.
Másnap az előző naphoz képest korábban keltünk. Egy gyors reggeli után máris jöhetett a "Románia kvíz". Egyik feladatunk az volt a hétvégére, hogy készüljünk fel a Romániából teljes egészében valamint a román cserkészetből. Ebben a kvízben ez a tudásunk volt tesztelve. Voltak földrajzi kérdések, városfordítások magyarról románra, románról magyarra, helyfelismerés és "Ki vagyok én?" is. A kvíz után indultunk Tordára, ami kb. egy órányira van Kolozsvártól. Ott először megnéztük a sóbányát, ami nagyon hatalmas, de nagyon érdekes is. Ezután Torda központját tekintettük meg. Voltunk a helyi katolikus templomban, ami 1568-as országgyűlés helyszíne volt és itt mondták ki a vallásszabadságot Magyarországon, valamint megtekintettük a református templomot is. Ezután elmentünk a Tordai-hasadékhoz és át is mentünk rajta. Kicsit rossz volt az idő, de attól függetlenül nagy élmény volt azt leszámítva, hogy kb. ugyan az, mint a Szádelői-völgy. Mielőtt visszamentünk volna szálláshelyünkre megnéztük a kolozsvári Házsongárdi temetőt és egy pár híres ember sírját. Mire visszaértünk máris jöttek szombati vendégeink, a Romániai Magyar Cserkészszötség 4 cserkésze. Újra kapott mindkét őrs 2-2 cserkészt és ugyanabból az öt témából ki is faggattuk őket. Ezután megvacsoráztunk velük, majd távozásuk után egy összehasonlító munkát kellett írnunk őrsönként arról, hogy miben különbözik a romániai román cserkészet a romániai magyartól. Ezzel olyan fél egyre végeztünk is, még egy kicsit beszélgettünk majd elmentünk aludni.
Másnap reggeli után templomba mentünk. A katolikusok elmentek a főtérre, a Szent Mihály-templomba misére, én egy szem reformátusként, egyik evangélikus kiképzővel elmentem a szállásunk mellett lévő református Kakasos templomba. Ezután máris indultunk haza. Megálltunk Bánffyhunyadon megnézni a helyi cigányok cifrapalotáit, melyekből nagyon kevés van befejezve, és lényeg, hogy a ház magasabb legyen mint a szomszédé és csicsásabb legyen a teteje, valamint megnéztük a körösfői református templomot. Hatra meg is érkeztünk Füzesabonyra, ahonnan a vonatunk indult és fél kilencre Hidasnémetiben is voltunk. A végtelen hosszú utazást leszámítva nagyon jó hosszúhétvége volt, tele élményekkel és információkkal. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha lehetősége adódik rá, vegyen részt egy ilyen külügyi képzésen.