Szúnyogok itt, szúnyogok ott, szúnyogok mindenütt! Voltunk törivetélkedőn, megmásztunk meredek dombokat, ütöttünk nagyokat mindezt egy csapatban: a Szúnyog őrsben. Tettük ezt széles mosollyal, vidám énekszóval, pálinkás jókedvvel.

És ha már mindenhol ott vagyunk, feltétlenül össze kellett hívni egy konferenciát, hogy egyeztessük a Szúnyogok munkatervét. Így történt az is, hogy kedves őrsvezetőnk (Katyu) 2009. november 5-én bemutatta a felhőtlen diákélet egy részletét.

Nem egész 2 napot töltöttünk együtt, megszínezve a mindennapok szürkeségét. Az első köszöntő italt elfogyasztva (egy nagy bögre tejszínes cappucino!) máris megeredt a nyelvünk. Értékeltük az elmúlt éveket, minden egyes tábort külön-külön, felemlegettük az őszi tanyázást, az elmúlt éveket. Persze a szokott szúnyogos jókedvvel. De ne gondoljátok, hogy csak henyéltünk. Komoly népdalfüzetet készítettünk, játékokkal és csatakiáltásokkal együtt. Katyu még a tábortűz menetének titkaiba is beavatott minket. Ezek bizalmas információk, ezért nem szeretném közzétenni mennyire fontos, hogy a tábortűz végére andalító dallamokat kell csempésznünk, így készülve fel a takarodóra.
Ezek után fontosnak tartottuk, hogy dokumentáljuk az eseményeket, tekintettel, hogy ilyen fontos konferenciáról van szó. A képeket már fent láthatjátok. Mindegyiknek külön mondanivalója és címe van!
Másnap a technikai egyetemen tettünk látogatást. De siettünk is vissza, mert még pudingot nem ettünk. Márpedig ez nagyon fontos eleme az effajta összejöveteleknek. Közben szorgosan ürítgettük poharunkat a táborokra, a vidámságra, arra, hogy cserkészek vagyunk.
A konferencia lezárásaként arra jutottunk, hogy új őrsi nevet választunk magunknak. De erről a későbbiekben.
Tralalala Mulatunk mi nagyokat és boldogok vagyunk, tehetjük mi mindezt, vidám cserkészek vagyunk.