Második nap – Ausztráliai expedíció

Második nap – Ausztráliai expedíció

Tűző napra ébredtünk, ha még egy negyed órát maradni kell a sátrakban, beleolvadunk a hálózsákokba. Reggeli szalámi, paprika, paradicsom, vajaskenyér. A zászlófelvonást Szabó Zoli végezte.

Mindjárt az eligazítások után kiderült, hogy komolyan kell vennünk a tegnap elhangzottakat. A GÉP kigenerálta az első hibát. Látszólag egyszerű kérdésre várta a FEVA a választ. Azt kellett bizonyítanunk, hogy valóban Ausztrália-e a legrégebben lakott sziget. Ezt este 6-ig kellett megoldanunk. Egy Abó (aboriginal) segítségével/vezetésével léptünk át az Időkapun a felvetődött hiba helyszínére.

Délelőtt egy közepesen nehéz expedícióra mentünk a közeli lakott területre, Šindliarra. Ott két forrást vizsgáltunk meg. A Sultánkát és a Salvátort. Hoztunk mintákat is, meg is kóstoltuk. Az utóbbi mellett van a méltán híres ásványvízgyár. A bázisra tartva szinkronizáltuk óráinkat. Most mindanyiunknak egyformán „bippen“. El kezdett esni. Nem nagyon, csak sunyin. De nem veszélyesen.

Ebéd tojásleves, paprikás krumpli uborkával. Kis regenerálódás után a bumeráng készítéssel ismerkedtünk, igaz, csak papírból hajtogatottal. Aztán Cook kapitány tanácsára (aki Ausztráliát felfedezte) aranyat és egy öreg őslakost kerestünk, aki tudja a választ a kérdésünkre. Ubuntunak hívták. Megtaláltuk, nem beszélte a nyelvünket, de megosztotta velünk tudását. Még idejében visszatértünk betáplálni a GÉP-be a választ. Sikeresen teljesítettük a mai feladatunk.

Vacsora hasonlatos volt az ebédhez, piros édes kenyérrel kiegészítve. Tábortűznél Vojakovič Tibi fura rajzaira kellett történeteket kitalálni. Juhász Veronika vonta le a zászlót. Még mindig itt-ott csöppen az eső, de mindenki rendben van, senki nem ázott el. Mindenki a helyén, már csak a szuszogásokat hallani. Talán a holnapi feladatról álmodnak.