Ötödik nap II. - A bázison kívül - Felfedező körút

Ötödik nap II. - A bázison kívül - Felfedező körút

Megpakoltuk zsákjainkat mindennel, ami az út során szükséges lehet. Az éjszakára is készülni kellett. Derékalj, hálózsák, száraz kaja. Nagy lendülettel indultunk neki, hisz közülünk kevesen tudták, milyen nehéz út is áll előttünk. A bázis 580 m-n található.

Felkapaszkodtunk majd 700 m-re, aztán a faluig ereszkedtünk, ami mélyebben volt, mint a bázis. De Šindliarig nem volt olyan kimerítő az út. Aztán kis emelkedő, de nem veszélyes, majd a kék jelzésen a következő „nyalókáig” (ez jelzi a turistautak kereszteződéseit), a Lačnov-i patak medréig. Ez már komoly szakasznak bizonyult, de a java még hátra volt. Ott a piroson a Kamenná Baba-ig, a következő nyalókáig. Itt kis homokbarajzolással szemléltette a bázisparancsnok, hogy mit jelent rövidtávon nagy szintkülönbséget legyűrni. A rajzolt háromszögből az derült ki, hogy ami következik, az nem piskóta. 610 m-ről kellett 875 m-re felmenni alig párszáz méter alatt, a Portáig (Vrátnica). Sikerült, de tényleg nem volt semmi. A napi túra nagyja megvolt. Onnan már csak ereszkedés kb. 600 m-re, ahol az éjszakát töltöttük. Egy kis meleg tisztáson tábort vertünk, majd ettünk. Tüzet is raktunk, énekeltünk és maffiát játszottunk. Mikor a hálózsákba kerültünk, háton feküdve a tiszta égboltot nézve gyerekkorunkat idézte a látvány. Mintha édesanyánk a szobánk mennyezetére csillagokat festett volna. Az MIT és a Harward közösen őrizte álmunkat.

7 óra után ébredtünk, gyors pakolás és indulás egy olyan tisztásra reggelizni, ahova süt a nap. Sikerült találni, ettünk. 560 m-en voltunk. Onnan indult a nap kapaszkodója, hosszan elnyújtva 1070 m-re kellett felkapaszkodni. Voltak, akik nagyobb léptekkel, mások lassan, de biztosan haladtak. Nagyjából másfél óra alatt sikerült a csúcsra érnünk. Sok víz fogyott. A térképen jelzett forrást nem találtuk, 6 év alatt (a térkép kiadásának éve 2004) eltűnt. Még egy óra gyaloglás következett a táborig, kevés vízzel, de legalább nem kellett cipelni. 500 m-t ereszkedtünk a bázisig.

A bázisparancsnok a túra végen úgy foglalta össze, hogy tulajdonképpen az életet modellezte ez a felfedező körút. Egyszer fent, egyszer lent. Mindannyiunkra büszke, komoly teljesítmény volt a két nap.