Előszó
Nem hiába híres Brüsszel. Hiszen a gyönyörűszép Belgiumra jellemző téglaházait, a Manneken pist (másnevén: a Pisilő kisfiút), a Nagy teret, az Atómiumot, nem utolsó sorban pedig a kitűnő gofrit és a mennyei belga csokit a turisták menten a szívükbe zárják. Hát, még ha magyarokkal és cserkészekkel is találkozik!
 

Bevezető
Vercsa és én az egy hónapig tartó brüsszeli látogatásunk alkalmával nem hagyhattuk ki, hogy az ott működő 82. sz. Báthory István cserkészcsapatot meglátogassuk. Rövid levelezés után, megvolt a hely és az időpont.. Ami a találkozás helyszínét illeti, nem voltak kétségeim afelől, hogy eltalálok oda, hiszen Vercsával már jártunk arrafelé. Nos, ez nem így lett, mivel a város reggelre teljesen megváltozott. Az előző este még hólepte utcákon, már csak nyomai maradtak a fehér hótakarónak. Mondhatnám azt is, hogy a hóban kitaposott nyomunk eltűnése vagy az iránytűm helytelen működése miatt tévedtem el, de sajnos a lényegen nem változtatna. Hiába kerestem egyedül álló fát, hangyabolyt és repülő vadludakat is. Nem maradt más hátra, mint hogy az ösztöneimre hagyatkozzak. És láss csodát! Időben megérkeztem. (Ezzel természetesen nem azt szeretném sugallni, hogy ha kétségbeesve állsz az erdő közepén és halvány elképzelésed sincs, merre van a helyes út, kövesd az ösztöneid. Inkább azt, hogy egy ismeretlen városban „Ne rövidíts!” valamint, hogy „Járt utat a járatlanért, el ne hagyj!”). A röpke bevezetés után pedig, következzék a nap fénypontja:

A találkozás
A Magyar Házban, amely észrevételeim szerint az ott élő magyarság központja, körülbelül 20 kiscserkész korosztályú lurkó gyülekezett izgatottan. Játékos ismerkedés és rövid bemutatkozás után máris otthon éreztük magunkat. Őrsi gyűlés, dalolás, névválasztás és játék után a csapat villamosra pattant, és hipp-hopp a közeli parkban termett. A gyönyörű séta után ismét a játéké volt a főszerep. Kacagás, nevetés, gyerekzsivaj, játék és hahota zengte be a helyet. Amikor pedig már az olvadó hótól kellően átvizesedett a nadrágunk és sártól volt barna a fülünk, elhagytuk a terepet, amit így ismét a park állatai és élőlényei vettek birtokukba.

Epilógus
Szuperjó szombat volt, kétség sem fér hozzá! A cserkészek közvetlenségének és vendégszeretetének köszönhetően egy csapásra feloldódtunk és mintha csak a csapatotthonunk udvarán lettünk volna. Hihetetlenül jó érzés, hogy teljesen mindegy országon belül-e, a szomszédos országban vagy Európa egyik távoli csücskén vagyok-e, magyar cserkészeket bárhol találok. Bíztatlak ezért Téged is arra, hogyha új helyen jársz, keress rá az ott működő csapatok cserkészeire, hogy ha már a „Horalky” tartalékod fogytán, hadd pótolják ők mindennemű hiányérzeted. Az élmény és a szeretet garantált.

Jó volt. Köszönjük.