Vallomások

A SZEPSI BERCSÉNYI MIKLÓS CSERKÉSZCSAPAT:
SORSKÖZÖSSÉG A BÓDVA VÖLGYÉBEN

A mai fiataloknak sikerélményre van szükségük, olyan nemzeti közösséghez akarnak tartozni, amelyre büszkék lehetnek. Nem siránkozni akarnak, hanem kihasználni a lehetőségeket.
A helyi cserkészcsapat megalakulásának tizedik évfordulóját ünnepli. Ez a cserkészcsapat egy sorsközösség lett, itt, a Bódva völgyében.
Ünnepi torta, tíz égő gyertyával. A torta tíz egyenlő részre felosztva, de egy-egy szelet sokaknak jut. Nem csak tíz fiatalnak, nem csak tíz cserkésznek - ők jóval többen vannak. Jó, hogy voltak és vannak vándorok, itt, a Bódva völgyében is. Egy szelet torta jár és köszönet a Vitéz Lászlóknak, Tamás Zsuzsáknak, Dittel Istvánoknak és nem utolsó sorban Spisák Zsuzsának - mindenki Zsuzsi nénijének, aki édesanyaként viseltetik a fiatalok iránt. Egy szelet torta jár és köszönet a Balta Istvánoknak és Zsoltoknak, Molnár Ákosoknak és Piroskáknak, Szanyi Zsuzsáknak és Tamásoknak, Hiblár Lászlóknak és sokan másoknak. Lendületes csapatélet, sajátos csapatszellem kialakítása, táborok sorozata, kirándulások, portyák, tanfolyamok, fogadalomtételek, táborok előkészítése és szervezése, mind - mind mécsest gyújtottak azon az úton, melyen haladni akartak. Mert vándorok voltak.
Ezek a fiatalok megtanultak küzdeni, kitartónak, álhatatosnak lenni. Tudnak másoknak segítségére lenni. Megtanulták, hogy összefogással, jó lélekkel a semmiből is lehet alkotni. Megtanulták, hogy az akarat, a kemény kiállás, az elszánás és a folytonos munka meghozza a sikert. Megtanultak a táborokban csillagfényes éjszakákon, amikor őrt álltak a tábor felett, hinni az Istenben. Megtanulták, hogy csak egy szép van az életben, az örömteli munka. Fogadalmat tettek, betartják törvényeiket, cselekedve tanulnak, folyamatos, ösztönző és vonzó programokat készítenek, többnyire a természetben és mindezek mellett ápolják a magyar népi kultúrát is. S a céljaikat sok-sok eszköz szolgálja, a tábortűz, az egyenruha, az erdei élet. Fejet hajtok azok előtt, akik vándorként elindultak az úton és társakat is vittek magukkal. Tudták, hogy mindennap tovább kell menni. Kedves fiatalok, születésnapotok tizedik évfordulóján azt kívánom nektek, hogy merjetek nagyokat álmodni és legyetek büszkék önmagatokra. Ezekután se siránkozzatok, használjátok ki a lehetőségeket. Merjetek nagyok lenni.
Őszinte tisztelettel és sok sikert kívánva :

Zborai Imre egy cserkészapuka

Emelt fővel, bátor hittel, hűséggel és jó reménnyel...

Tíz éve még nem tudtuk, mit jelent cserkésznek lenni. Azt viszont tapasztaltuk, hogy az iskolás korosztálynak természetes belső igénye van a kortárs csoportban való jelenlétre az iskolán kívül is, hiszen az együvé tartozás és megmérettetés szükségletének megélése fejleszti és gazdagítja a jellemüket, belső értékeiket. Persze csak akkor, ha értelmes célokért és megfelelő szervezési és nevelési keretekben zajlik mindez. Mert kerülhetnének ellenőrizhetetlen és értékromboló bandába is... sajnos ez a negatív folyamat sem ritka manapság... Az elmúlt tíz év viszont a cserkészet létjogosultságát igazolta. A pedagógusok és a szülők is tapasztalták, hogy milyen pozitív tulajdonságokat tudnak felmutatni cserkészeink, például a tanulás és magatartás terén. Csak hálásak lehetünk mindezért azoknak, akik elindították és ma is folytatják ezt a felelős és jövőt formáló tevékenységet a Bercsényi Cserkészcsapattal. Az iskola épp ezért a maga lehetőségei szerint támogatja munkájukat. Örülünk, hogy teret adhatunk a találkozók és versenyek lebonyolításához. Hiszen amit a csapatban elsajátítanak, az iskolai előmenetelüket is szolgálja. Jogosan lehetnek büszkék önmagukra, és mi is örülünk kitűnő eredményeiknek az országos történelmi és sportversenyeken. Ilyenkor magam is sajnálom, hogy a mi gyerekkorunkból mindez kimaradt. Mert voltak ugyan versenyek, táborozások és piros nyakkendõs hamis ünnepek, de ezek szellemiségéből hiányzott a lényeg: népünk történelmi hagyományainak megismerése és megőrzése az élet minden területén. Az alakuló csapatgyűlésen megfogalmazódott reményeinkben nem csalatkoztunk. Az első cserkészek már felnőtt korba léptek. Olyanok, akik tudják a helyüket, határozott céljaik vannak s ahol szükségét érzik, ott segítenek.
Ez a tíz év immár kötelez. Arra, hogy folytatni kell, mert érdemes. Ahogy eddig is tették: szívvel és lélekkel, imával és helytállással, tiszta forrásból merítve és a célt is látva. Akkor nem hiába reménykedünk, hogy a stafétát lesz kinek átadnunk. További jó munkát, örömteli találkozást, szép élményeket!

Mihályi Molnár László, A Szepsi Magyar Tannyelvű Gimnázium és Alapiskola igazgatója

Hogy mit adott nekem a cserkészet?

Rengeteg olyan élményt, amiért önmagában elég cserkésznek lenni. Táborozhattam sárban és alhattam szabad ég alatt, fürödhettem patakban, úszhattam folyóban. Ehettem tüdőlevest, mákos-vajas kenyeret és főzhettem saját magamnak. Olyan embereket ismerhettem meg, akikkel jó találkozni, beszélgetni és akik fontosak nekem. Jó, hogy tartozok valahová, hogy ismernek, s talán szeretnek is.
De adott mást is. Egy kis emberséget, felelősségérzetet, erőnlétet, tartást, megtanultam olyan dolgokat, amitől csak több egy ember.
Ha pusztán ennyit ad a cserkészet, akkor érdemes annak lenni, s azt hiszem minden Cserkész így gondolja.

Balta Zsolt a csapat segédtisztje

Kedves Cserkésztestvérek és Cserkészbarátok!

Hogy honnan kel az ember szívében a vágy a vonzalom egy misztikus világ felé, amelyet számomra a cserkészet jelent, s mind ez közel 40 évesen, azt nem tudom megfogalmazni. Viszont azt elmondhatom, hogy a találkozás az ismerkedés egy életre szóló élményt s a nagy változások időszakában a legszebb dolog volt, ami velem történhetett.
A csapatalapítás és mozgásba hozatala főleg az első évben sok gondot jelentett, de később az elért eredmények bőven kárpótoltak. Bár több negatív élményem is akadt munkámból kifolyólag, jóval több volt az öröm. Jó volt látni cserkészeim cserkészies megnyilvánulásait, jó volt látni azt a tudást, melynek birtokába nem jutottak volna, ha nem kerülnek kapcsolatba a cserkészettel. Jó volt látni a különbséget a 93-as porcsai és a 98-ban rendezett mellétei tábor között, ahol a csapatom cserkészei szinte minimális irányítással építették fel a tábort. Jó volt tudni azt, hogy a 12-es számú Bercsényi Miklós cserkészcsapatot felszereltségével, tagságával és felkészültségével a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség egyik legjobb csapataként tartják számon.
Nagy öröm számomra, hogy a csapat megünnepelheti 10 éves fennállását, kívánok nagyon sok 10 éves évfordulót, sok jó tanyázást, táborozást, cserkészélményt és tevékenyen eltöltött éveket, csapatparancsnokának pedig erőt, kitartást és sok erőt a csapatvezetésben. Jó munkát!

Vitéz László, Ügyvezető elnök, 1998- ig csapatparancsnokunk

Egy cserkészanyukától

Kislányom 1993-óta cserkészkedik. A cserkészet nélkül szerintem sokkal szegényebb gyermekkora lett volna. Nagyon sok szépre, jóra, felelősségtudatra, természetszeretetre, egymás iránti tiszteletre tanította meg. A nyári táborozások során sok barátra tett szert, akikkel még azóta is tartja a kapcsolatot. Mikor elvesztette édesapját, annyira mellette álltak a cserkészek, támogatták őt, s így könyebben éltük át ezt a nehéz időszakot, még nekem is tudott erőt adni.
Minden szülőnek csak ajánlani tudom, tegyenek meg mindent, hogy gyermekük cserkész lehessen, mert így tudnak belőlük igaz embert nevelni.

Jámbor Valéria Cserkész-anyuka