Nagyszombat az elmélkedés, elgondolkodás napja. Idén is vállaltuk a Szentsír őrzését ezzel is jelezve összetartozásunkat egymással és avval az eszmével, amit az Egyház hirdet. Mégpedig elfogadva Krisztus szavait: „Nincs nagyobb szeretete senkinek annál, mint annak, aki életét adja barátaiért.“ /Jn 15,12-17/ . Jézustól tanulhatjuk azt, hogyan cselekedjünk igazi jó barátként, vállalva egymásért a felelőséget...vállalni a csapatért a kihívásokat. A Szentsír őrzése is egyfajta kihívás számunkra. 

Merni kiállni az Egyházi közösség szeme élé, Isten arca elé. Vajon méltók vagyunk erre? Hogy éljük meg hitünket napról napra? Isten meg van elégedve cselekedeteinkel, szavainkal, gondolatainkal? El fogadtuk teljes egészében Isten önfeláldozó szeretetét? Méltók vagyunk-e rá?Ilyen és más gondolatokkal telve álltunk büszkén a Szentsírnál. Pontosságunk példamutató volt. Adja Isten, hogy jövőre testben, lélekben, hitben megerősödve találkozzunk a Szentsírnál.