Kilencedik nap - Hazaindulás

A szokásos időben keltünk, nem sok dolgunk maradt. Mármint ahhoz képest, miket vittünk véghez az elmúlt napokban. Reggeli testmozgás után mindenki a saját felszerelését kezdte pakolni. Mindent az eredeti állapotba kellett visszaállítanunk, hogy küldetésünk titkosságát ne veszélyeztessük. Reggelikor a megmaradt kajának estünk, azzal kezdtük a „takarítást”.

A zászlófelvonást Balázs Attila végezte. Eligazitáskor megtudtuk, hogy pontosan milyen munkák várnak még ránk, mit kell eltüntetni. A munkát megszerveztük, megosztottuk. Gyorsan haladtunk. Tíz óra körül már majdnem végeztünk is, mikor sípszó hívott minket zászlólevonásra. Ott értékelte a bázisparancsnok és a csapatparancsnok a munkánkat, a vezetők lelkes előkészületét, méltatta GH-saink segítségét. Az őrsök közti pontverseny a következőképpen alakult: Harward lett a harmadik, MIT a második és a legjobb eredményt a lányok, a Barkley érte el. A zászlót hárman vonták le. Ők július 1-től voltak a helyszínen (a kiscserkésztábor elejétől). Szpisák Zsuzsa, Vasko Gabi és Zborai Bea. Heten a csapatból buszra indultak, és a többiek a felszereléssel együtt autókkal vágtak neki az útnak. Mindent úgy hagytunk ott, mintha ott sem lettünk volna. De mi tudjuk, hogy ott voltunk. 

Köszönöm a netnapló olvasóinak a kitartó figyelmet, búcsúzik a netnapló írója Balta Zsolt, bázisparancsnok.

Nyolcadik nap - Küldetés teljesítve

Az említett nyugodt éjszaka elmaradt. Vagyis csak éjfélig tartott, mert sziréna hangjára ébredtünk. Azt hittük, hogy légi riadó, mások tűzoltókra tippeltek. Egyikünknek sem volt igaza. Ernest Shackleton riasztott minket, mert Scottól várt morze üzenetet. Segítenünk kellett a megfejtésében. Az üzenet ez volt: Amundsen megelőzött harmincöt nappal. Hogy mit akart ez jelenteni, akkor még nem tudtuk. Visszafeküdtünk, ébresztőig fél szemmel nyitva aludtunk.

A megszokott napsütés fogadott minket. Reggeli barna színes, édes kenyér, kakaó. A szokásos reggeli tennivalók után urbanizált számháború, vagyis szokatlan módon nem a fák között, hanem a bázis területén a sátrak fedezékében. Csata után a kezünket ügyesítettük habszivacs figurák fabrikálásával. Tízóraira nyalókát szopogattunk. Az ebéd rántott gulyásos zöldségleves volt és tejfeles hús könyöktésztával. A délutáni csendes pihenő hamar elszállt a nagy melegben. Csak néha takarta felhő a napot, és mintha esni szeretett volna, de maga is rájött, hogy nincs is miből.

Jó, hogy kicsit pihentünk, rohampálya lett a következő esemény. Nem volt igazán hosszú, de a kis távon is nagyon el lehetett fáradni. A legjobb idő kicsivel több volt négy percnél, a kevésbé jó több mint tíz. Az első öt neve, az ötödiktől: Bartók Zoli, Szabó Christofer, Pergely Sziszi, Balázs Attila és a legjobb Vojakovič Tibi. A nagy rohanás után egészségügy előadás Zsuzsa nénivel, nem mintha rohampálya után szükség lett volna rá, de az igazi kutató ilyenhez is konyít. Ja, még az előadás előtti pár üres percben egy speciális fallabdát játszottunk mindannyian.

Az esti program nagyon összevontra sikerült. Kísérletnek volt jelezve a napiparancson, és hát az is volt. Hisz minden őrsnek magának kellett megfőznie a vacsoráját, paprikás krumplit. Tüzet rakni, a tűzhelyet megépíteni, alapanyagot elkészíteni, fűszerezni, megfőzni. Aztán megenni, mosogatni, tűzhelyet eltüntetni. Minden őrs bizonyított, egyik sem halna éhen. Finomak voltak mind.

A GÉP-be nyolc előtt tápláltuk az antarktiszi megoldást. Helyes volt. Kis idő telt el, és jelzett ismét. Megköszönte a FEVA nevében az elmúlt napokat. Megköszönte, hogy munkánkkal megakadályoztuk a káoszt, és megőriztük a világ stabilitását. Ja, és még valami, mondta (a GÉP). Emlékeztetett, hogy ne felejtsük az élményeket, a túrát, a fürdést a hideg patakban, az eperjesi tavat, a gumicsónakot, a Sultánka és a Salvátor életet adó ásványvizét, az éjszakai riadót, a római pudingcsatát, a kormos arcokat. Tcen - tcen, tcen - tcen, tcen - tcenkettő. Köszönjük meg egymásnak is az együtt töltött napokat, és ne feledjünk el egész évben cserkészkedni, hogy jövőre is hasonlóan találkozzunk.

A tábortüzet az MIT vezette. A küldetés (a tábor) alatti legjobb élményeket elevenítette fel. A bázisparancsnok is megköszönte a küldetés sikerét, azt mondta, hogy holnap a 47. körzetet olyan állapotban kell elhagynunk, mintha mi sem történt volna. Hisz a misszió titkos volt. A zászlót Vojakovič Tibi vonta le. Takarodó előtt kicsit beszélgethettünk, e-mail címeket osztottunk meg egymással. De már elcsendesedett mindenki, csak a Harward sátrában duruzsolnak egy kicsit, meg az a fránya madár, vagy micsoda hajtogatja a magáét.

Hetedik nap - Minden út Rómába vezet

Mozgalmas napra ébredtünk, bár reggel még nem tudtuk. Ahogy az is csak ébresztő után derült ki, hogy nem lesz reggeli torna. Lehet, hogy azért, mert vasárnap van. A reggeli szalámis kenyér, mustár, miegymás. A zászlót Szabó Christofer vonta fel. Eligazítás után szólalt meg a GÉP, sejtettük, hogy ez lesz.

Be kellett bizonyítani, hogy a Római Birodalom nagy császára volt egy bizonyos Lucius Domitius. Később derítettük ki, hogy ő valójában Néró, akit zsarnokként tart számon a történelem. Az Időkapun áthaladva egy római futárral és egy küldönccel találkoztunk. Az egyik azt állította, hogy Rómát a keresztények gyújtották fel, a másik azt, hogy maga Néró, hogy ennek ürügyével üldözhesse őket.

Délelőtt szentmisére mentünk a faluba. A kastélyt is megnéztük, ahol kis pálcikákról jeges krémet ettünk. A bázisra érve ebéd következett, karfiol/zöldségleves, sajtos-kecsöpös spagetti. A római fürdőben mártóztunk meg pihenő után, hisz hétágra sütött a nap. A fürdő után kiképzés: tájékozódás és tűzrakás volt. Eközben főtt a GH-n a csatához a vörös muníció (vizes alapú, ehetetlen puding). Miután minden kis tűz meggyulladt, jött a császár, és csatába hívott. Esőkabátba öltöztünk, csajkával, kanállal szerelkeztünk fel, és tüzelőanyagot vételeztünk. A harcban mindenki helytállt, de komoly „sérüléseket” szereztünk. Csata után a patakban hoztuk magunkat rendbe.

Vacsora előtt tápláltuk a GÉP-be a választ, jónak bizonyult. A vacsora hal volt. Rántva, krumplival, kompóttal. Az érdekesség igazából a fogyasztás módjában volt. Fekve ettük és kézzel, mint a rómaiak. Megállapítottuk, hogy nem csinálunk rendszert belőle. Sokkal jobb ülve enni, és nem is értjük, miért nem használtak kanalat.

Még meg sem emésztettük, mikor szokatlan módon újra hibát jelzett a GÉP. Nem szokott kétszer egy nap. A déli sark meghódításának történetét kell összeraknunk, mert csak dátumok és nevek maradtak meg egy vírus miatt. Az Időkapun átlépve 1912-be kerültünk, és Ernest Shackleton várt minket, aki majdnem meghódította az Antarktiszt, csak fel kellett adnia a cél előtt. Holnap estig kell a feladatot megoldanunk.

Este még „dugóztunk,” és betűkirakóst játszottunk takarodó előtt. A zászlót Köböl Tomi vonta le. A küldetés eddigi részét maradéktalanul teljesítettük. Már nincs sok hátra. Az éjszaka nyugodtnak ígérkezik.

Hatodik nap - Mi volt előbb, a chuivan, vagy a golf

A bázisra érkezés után rögtön ittunk, hisz az utolsó órát víz nélkül tettük meg. A GÉP-be betápláltuk a választ, Magellánt. Helyesnek bizonyult. Aztán kitettük a napra harmatos hálózsákjainkat, majd fürdés a patak vizében. Kis pihenő után a meleg ebéd színes, édes tészta volt. Aki kért, grankoval a tetején.

Kis csendes pihenő után ismét a GÉP szirénája hívott, a következő megoldásra váró feladatra. Azt kellett kideríteni, hogy a skótok találták-e fel hamarabb a golfot, vagy egy kínai játék, a chuivan (ami kísértetiesen hasonlít a golfra) volt-e hamarabb. Áthaladtunk hát az Időkapun, ahol egy kínai pár invitált minket játszani. Játszottunk. De játszottunk mást is. Liufi-van-t és Twistert is. Fél 6-ig megválaszoltuk a kérdést a GÉP-nek.

Vacsora meleg pástétom volt. Tábortűzet a Harward vezette, jó hangulatúra sikeredett. Talán az eddigi legjobbra. Eurovíziós dalfesztivál volt a téma. Kicsit korábban végződött, hogy hamarabb mehessünk pihenni. A bázisparancsnok ismét megdícsért minket a mai teljesítményünkért, kb. 17 km-t tettünk meg. A zászlót Janitor Kristóf vonta le.

Jól fog esni az alvás. Ránk fér. Bár holnap vasárnap, de az idő szűke miatt nem hagyhatunk ki napot. A GÉP újabb hibát ígért.

Ötödik nap II. - A bázison kívül - Felfedező körút

Megpakoltuk zsákjainkat mindennel, ami az út során szükséges lehet. Az éjszakára is készülni kellett. Derékalj, hálózsák, száraz kaja. Nagy lendülettel indultunk neki, hisz közülünk kevesen tudták, milyen nehéz út is áll előttünk. A bázis 580 m-n található.

Felkapaszkodtunk majd 700 m-re, aztán a faluig ereszkedtünk, ami mélyebben volt, mint a bázis. De Šindliarig nem volt olyan kimerítő az út. Aztán kis emelkedő, de nem veszélyes, majd a kék jelzésen a következő „nyalókáig” (ez jelzi a turistautak kereszteződéseit), a Lačnov-i patak medréig. Ez már komoly szakasznak bizonyult, de a java még hátra volt. Ott a piroson a Kamenná Baba-ig, a következő nyalókáig. Itt kis homokbarajzolással szemléltette a bázisparancsnok, hogy mit jelent rövidtávon nagy szintkülönbséget legyűrni. A rajzolt háromszögből az derült ki, hogy ami következik, az nem piskóta. 610 m-ről kellett 875 m-re felmenni alig párszáz méter alatt, a Portáig (Vrátnica). Sikerült, de tényleg nem volt semmi. A napi túra nagyja megvolt. Onnan már csak ereszkedés kb. 600 m-re, ahol az éjszakát töltöttük. Egy kis meleg tisztáson tábort vertünk, majd ettünk. Tüzet is raktunk, énekeltünk és maffiát játszottunk. Mikor a hálózsákba kerültünk, háton feküdve a tiszta égboltot nézve gyerekkorunkat idézte a látvány. Mintha édesanyánk a szobánk mennyezetére csillagokat festett volna. Az MIT és a Harward közösen őrizte álmunkat.

7 óra után ébredtünk, gyors pakolás és indulás egy olyan tisztásra reggelizni, ahova süt a nap. Sikerült találni, ettünk. 560 m-en voltunk. Onnan indult a nap kapaszkodója, hosszan elnyújtva 1070 m-re kellett felkapaszkodni. Voltak, akik nagyobb léptekkel, mások lassan, de biztosan haladtak. Nagyjából másfél óra alatt sikerült a csúcsra érnünk. Sok víz fogyott. A térképen jelzett forrást nem találtuk, 6 év alatt (a térkép kiadásának éve 2004) eltűnt. Még egy óra gyaloglás következett a táborig, kevés vízzel, de legalább nem kellett cipelni. 500 m-t ereszkedtünk a bázisig.

A bázisparancsnok a túra végen úgy foglalta össze, hogy tulajdonképpen az életet modellezte ez a felfedező körút. Egyszer fent, egyszer lent. Mindannyiunkra büszke, komoly teljesítmény volt a két nap.

Ötödik nap I. – A felfedezések kora

Napsütésre ébredtünk, kissé lassan, biztos a tegnapi pancsolás lefárasztott. Reggeli halaskenő, paradicsom volt. A zászlót Szeles Pali vonta fel. Épp csak elvonultunk az alakuló térről, mikor ordítani kezdett a sziréna. A GÉP újabb hibát talált.

Ezúttal a földrajzi felfedezések korába kellett visszamennünk, és azt kell kiderítenünk, hogy valóban körbehajózta-e valaki a Földet. Ha igen, a nevét is meg kell állapítani. Az Időkapun áthaladva egy felfedező várt minket a tengerészével. A nevét nem mondta. Még hosszabb út áll tehát előttünk, mint tegnap, az éjszakát is a bázison kívül töltjük.

Délelőtt az út előtt még lazításként ízlelőversenyen vettünk részt, és ejtőernyőt fabrikáltunk, majd maradt egy kis idő a bázist is építeni. Mindenre fel kell készülnünk. Az ebéd is kiadós volt. Erőt adó zöldségleves és granadírmars.

Most szóltak, pakolni kell, indulunk.

Negyedik nap - Magyarország – A Széchenyi terv

 A szél tényleg nekünk dolgozott az éjjel, mégpedig nem akárhogy. Olyan napos időt csinált reggelre, hogy arra öröm volt ébredni. Már reggeli testedzésnél rebesgették, hogy egy hosszabb felderítésre kell mennünk, ezért bepakoltunk zsákjainkba, egynapos expedícióra készültünk. Reggeli szalámi, vajas kenyér, mindenféle zöldség. A zászlófelvonást Bartók Zoli végezte.

A reggeli protokoll után a zsákjainkért mentünk, mikor megszólalt a GÉP hívó jelzése, majd elmondta a napi megoldásra váró feladatot. Azt kellett kiderítenünk este 8-ig, hogy a 19. század kezdetén a magyar gazdaságban, közlekedésügyben, külpolitikában és sportban milyen reformok mentek végbe, és kinek köszönhetjük mindezt. Áthaladva az Időkapun a Magyar Országgyűlésen találtuk magunkat, ahol komoly vita folyt. A reformpártiak szavának engedve felkerekedtünk, és egy körútra indultunk, hogy világot látva tapasztalatokat gyűjtsünk. Elmentünk tehát Eperjesre.

A belvárosban kezdtük a tapasztalatszerzést. Egy lista szerint kellett végigjárni a megvizsgálandó helyeket. Városi portyának is nevezhetnénk ezt. Egyesek engedve a nagyváros forgatagának üdítőt, rágycsálnivalót, fagyit, kávét kóstoltak. Aztán Petőfivel, Tompával és Kerényivel találkoztunk, nekik mondtuk el tapasztalatainkat. Ebédidőben a 45-ös „szekérre” szálltunk és a városszéli tóhoz kocsiztunk. Ebéd a tónál, többféle étel közül lehetett választani. A tavon a vízi sportnak hódoltunk, és a gumicsónakot tanulmányoztuk, mint közlekedési eszközt.

Időben értünk vissza a GÉP-hez, betápláltuk a hiba megoldását. Helyesnek bizonyult. Közben társul szegődött hozzánk a szél kistestvére, a szellő, de nem sokáig kísért. Az Országgyűlésben beszéltünk a tapasztalatainkról. Ott meghívást kaptunk a kaszinóba, magától Széchenyi Istvántól. A vacsora édes, piros kenyér, lencsefőzelék. Balázs Attila vonta le a zászlót. Takarodó előtt a társaság nagy része még betűkirakóst játszott, lazításképpen. Még nem is sejtik, hogy mennyire más lesz a holnapi nap. Na, de mindent a maga idejében.

Ja, azt persze elfelejtettem megjegyezni, hogy őrseink egyetemek neveit kapták, úgymint MIT, Harward, Barkley. Keddre csatakiáltást, tegnapra őrsi indulót kellett szerkeszteni.

Harmadik nap - Egyiptom – Mik azok a spicces építmények?

Korán ébredtem, fél 6-kor. Hívott a természet. Olyan szél fújt, hogy Ádám, aki szintén korán kelt hasonló okból, azt hitte, hogy a nyitott sátort megemeli és elviszi a szél. Nem emelte, nem vitte. Tegnap estétől borult volt az ég. De nem esett igazán, csak úgy, mintha a fáról esne. Fél 8-kor tartottuk az igazi ébresztőt. A reggeli színes, édes kenyér.

Még be sem fejeztük a reggelit, mikor jelzett a gép, újabb hibát talált. Ismét este 6-ig kellett megállapítanunk ezúttal azt, hogy mi célból építették az ókori Egyiptomban azokat a spicces építményeket, és hogy nevezték el őket. Igaz, voltak közöttünk olyanok, akik a spiccest viccesnek értették :-) Átléptünk tehát az Időkapun Egyiptomba, ahol rögtön Kleopátra fogadott minket. Férjet keresett magának, ebben kérte a segítségünket.

Szabó Miki vonta fel a zászlót. Lógott az eső lába, de nem törődtünk vele, hisz a mai feladat komolysága sem engedte. Délelőtt közelharcban kellett összemérni az erőnket. Bartók Zoli győzött. Ő ülhetett az ebédnél egy asztalnál Kleopátrával. Igaz, hogy GÉP által talált hibák súlyosak, de kell időt hagynunk a szórakozásra és a pihenésre is, hisz egy „összetört” kutatónál kevés dolog veszélyesebb.

A láblógatásból eső lett, sűrű, kisszemű. Az ebéd paradicsomleves és lencsefőzelék volt. A délutáni szieszta után aktív sport, lócafoci következett. Majd egy tanulságos projektoros „prezentáció” Utánam, fiúk! címmel. Nem feledkeztünk meg a 6 órás határidőről sem, a szinkronizált órák jelezték az időt. Betápláltuk a megoldást a GÉP-be. Helyesnek bizonyult. Ismét nagy dolgot tettünk, közelebb vagyunk a célhoz. Kávenky Latte volt az uzsonna.

Közben az eső elállt. Az égen a megtisztulás jeleit lehetett felfedezni, de ha akkor kisütött is volna a Nap, már árnyékát vetette volna az erdő a bázisra. De nem sütött, ez megmaradt holnapra. Vacsora szalámis kenyér, paprika, paradicsom. Akit érdekelt, ehetett a remekül megpihent piros levesből is. A mai tábortüzi jelenetektől igazán acélosodhatott a szellem, báboztunk. A kis történetek a kor aktuális problémáival foglakoztak, a média hatásával és hasonló témákkal. A zászlót Adorján Matyi vonta le.

Aludni tért a bázis minden lakója. Ugyan hideg lesz az éjszaka - mert csillagos az ég -, de mivel tiszta az ég, remélhetőleg napos holnap vár ránk. A szél most nekünk dolgozik.

Második nap – Ausztráliai expedíció

Tűző napra ébredtünk, ha még egy negyed órát maradni kell a sátrakban, beleolvadunk a hálózsákokba. Reggeli szalámi, paprika, paradicsom, vajaskenyér. A zászlófelvonást Szabó Zoli végezte.

Mindjárt az eligazítások után kiderült, hogy komolyan kell vennünk a tegnap elhangzottakat. A GÉP kigenerálta az első hibát. Látszólag egyszerű kérdésre várta a FEVA a választ. Azt kellett bizonyítanunk, hogy valóban Ausztrália-e a legrégebben lakott sziget. Ezt este 6-ig kellett megoldanunk. Egy Abó (aboriginal) segítségével/vezetésével léptünk át az Időkapun a felvetődött hiba helyszínére.

Délelőtt egy közepesen nehéz expedícióra mentünk a közeli lakott területre, Šindliarra. Ott két forrást vizsgáltunk meg. A Sultánkát és a Salvátort. Hoztunk mintákat is, meg is kóstoltuk. Az utóbbi mellett van a méltán híres ásványvízgyár. A bázisra tartva szinkronizáltuk óráinkat. Most mindanyiunknak egyformán „bippen“. El kezdett esni. Nem nagyon, csak sunyin. De nem veszélyesen.

Ebéd tojásleves, paprikás krumpli uborkával. Kis regenerálódás után a bumeráng készítéssel ismerkedtünk, igaz, csak papírból hajtogatottal. Aztán Cook kapitány tanácsára (aki Ausztráliát felfedezte) aranyat és egy öreg őslakost kerestünk, aki tudja a választ a kérdésünkre. Ubuntunak hívták. Megtaláltuk, nem beszélte a nyelvünket, de megosztotta velünk tudását. Még idejében visszatértünk betáplálni a GÉP-be a választ. Sikeresen teljesítettük a mai feladatunk.

Vacsora hasonlatos volt az ebédhez, piros édes kenyérrel kiegészítve. Tábortűznél Vojakovič Tibi fura rajzaira kellett történeteket kitalálni. Juhász Veronika vonta le a zászlót. Még mindig itt-ott csöppen az eső, de mindenki rendben van, senki nem ázott el. Mindenki a helyén, már csak a szuszogásokat hallani. Talán a holnapi feladatról álmodnak.

Érkezés - A küldetés elkezdődik

Első netnapló bejegyzésünk írjuk. De nem csak ezért, hanem több szempontból is rendhagyó a mai nap.

Későn indultunk táborba. Közelre jöttünk, kevesen vagyunk. Nem kellett teherautót küldenünk a felszereléssel, mert egy része már kint volt a helyszínen (a kiscserkésztáborban volt rá szükség), másrészt olyan helyre jöttünk, ahol a szlovák cserkészeknek háza van, benne némi szerszámmal, konyhai eszközzel.

A kárpátaljaiak nem kaptak vízumot, csak mi vagyunk Szepsiek. Jelenleg 22-en, mert Karaffa Robi is kijött. Csak öt napot tud maradni. De holnap talán már Köteles Ágit is kihozzák. Ma már csak hőemelkedése volt. Mikor kihozott minket a busz, elkezdett esni. Gyalog jöttünk fel a falutól, de nem áztunk meg, mert időközben elállt. Többször ijesztgetett minket az ég, de csak kerülgette a környéket, meg szemerkélt kicsit. Annyian vagyunk, hogy vígan elférnénk a házban, de hoztunk sátrakat, és mi inkább kint alszunk. Nem kell szorulni, mindenkinek van bőven helye. A terep kicsit lejtős, ma éjjel kiderül, hogy reggelig bent lehet-e maradni a sátorban, vagy kicsúszunk.

Lassan kezdtünk „bemelegedni”, lassan kezdjük felvenni a tempót. Későn lett zászlórúd, késő lett zászlófelvonás. De lett. Olyan megoldású rúd, ami még nem volt, hisz nem lehetett mélyre beásni a rudat, ezért támasztott lett. Gajdos Kati és Juhász Luci vonta fel a zászlót.

A vacsora lecsó volt. Bár kolbász csak „mutatóba” volt benne, nagyon jóra sikeredett. Mind elfogyott.

Este megjelent a Prof, meg Dr. Antonov. Tudtuk, hogy eligazítás következik, holnap nagy munka vár ránk. Ma már a GÉP is megszólalt. Üdvözölt minket a FEVA (Félreértések Elkerülése Végett Alapítvány) nevében. A Prof elmondta nagy vonalakban, hogy mi a dolgunk, de csak holnap derül ki, hogy mi a pontos küldetés. Megkaptuk a karórákat. Holnap szinkronizáljuk a GÉP-pel. Az eligazitás vége előtt mindegyikünk aláírta a titoktartási nyilatkozatot.

Pergely Sziszi vonta le a zászlót. Mindenki lefeküdt. Pihenni kell. Nagy dolgok következnek holnap.