Hetedik nap - Minden út Rómába vezet

Hetedik nap - Minden út Rómába vezet

Mozgalmas napra ébredtünk, bár reggel még nem tudtuk. Ahogy az is csak ébresztő után derült ki, hogy nem lesz reggeli torna. Lehet, hogy azért, mert vasárnap van. A reggeli szalámis kenyér, mustár, miegymás. A zászlót Szabó Christofer vonta fel. Eligazítás után szólalt meg a GÉP, sejtettük, hogy ez lesz.

Be kellett bizonyítani, hogy a Római Birodalom nagy császára volt egy bizonyos Lucius Domitius. Később derítettük ki, hogy ő valójában Néró, akit zsarnokként tart számon a történelem. Az Időkapun áthaladva egy római futárral és egy küldönccel találkoztunk. Az egyik azt állította, hogy Rómát a keresztények gyújtották fel, a másik azt, hogy maga Néró, hogy ennek ürügyével üldözhesse őket.

Délelőtt szentmisére mentünk a faluba. A kastélyt is megnéztük, ahol kis pálcikákról jeges krémet ettünk. A bázisra érve ebéd következett, karfiol/zöldségleves, sajtos-kecsöpös spagetti. A római fürdőben mártóztunk meg pihenő után, hisz hétágra sütött a nap. A fürdő után kiképzés: tájékozódás és tűzrakás volt. Eközben főtt a GH-n a csatához a vörös muníció (vizes alapú, ehetetlen puding). Miután minden kis tűz meggyulladt, jött a császár, és csatába hívott. Esőkabátba öltöztünk, csajkával, kanállal szerelkeztünk fel, és tüzelőanyagot vételeztünk. A harcban mindenki helytállt, de komoly „sérüléseket” szereztünk. Csata után a patakban hoztuk magunkat rendbe.

Vacsora előtt tápláltuk a GÉP-be a választ, jónak bizonyult. A vacsora hal volt. Rántva, krumplival, kompóttal. Az érdekesség igazából a fogyasztás módjában volt. Fekve ettük és kézzel, mint a rómaiak. Megállapítottuk, hogy nem csinálunk rendszert belőle. Sokkal jobb ülve enni, és nem is értjük, miért nem használtak kanalat.

Még meg sem emésztettük, mikor szokatlan módon újra hibát jelzett a GÉP. Nem szokott kétszer egy nap. A déli sark meghódításának történetét kell összeraknunk, mert csak dátumok és nevek maradtak meg egy vírus miatt. Az Időkapun átlépve 1912-be kerültünk, és Ernest Shackleton várt minket, aki majdnem meghódította az Antarktiszt, csak fel kellett adnia a cél előtt. Holnap estig kell a feladatot megoldanunk.

Este még „dugóztunk,” és betűkirakóst játszottunk takarodó előtt. A zászlót Köböl Tomi vonta le. A küldetés eddigi részét maradéktalanul teljesítettük. Már nincs sok hátra. Az éjszaka nyugodtnak ígérkezik.